Néha úgy érzed maga a gyereked a probléma… ám van egy remek lehetőséged arra, hogy ne te legyél minden probléma megoldója  hanem átadd ezt a szerepet neki.

ProblemamegoldoHaromLepes01

El tudod képzelni, hogy eljön az a nap, amikor ő maga találja ki valamire a megoldást, és nem azzal kezdi, hogy “anyuuuuu”?

Vagy hogy a testvérek közötti feszültség levezetése nem azonos a verekedéssel és egymás szidalmazásával? Ha el tudod képzelni, az már remek kiindulópont.

Tegyük fel, hogy történt valami, és  úgy véled, abban a helyzetben a gyereked nem a lehető legjobb megoldást választotta. Innen indulunk ki, és lépünk tovább. Hármat.

1. Ismerd fel, hogy probléma/konfliktus merült fel.

A problémák megoldását gyakran hátráltatja a tény, hogy nem veszünk tudomást róluk, vagy egyszerűen leseperjük az asztalról, keresünk/találunk rá valamilyen fedő magyarázatot. Pl. Biztosan csak fáradt vagy./ Nem hiszem, hogy tényleg ilyet mondott volna!

Ahhoz, hogy egy probléma megszűnjön probléma lenni, előbb szükség van arra, hogy belássuk, hogy ott van. Ezen azonban ne tipródjunk sokáig ” jaj, problémám van”, ideje továbblépni, mert a java csak most jön!

2. Kérdezz – de nem mindegy, mit

A miért kérdések haszontalanságáról már többször is esett szó, így most csak visszautalnék: hagyjuk ki a miérteket, ebben a körben mindenképpen.

A jó kérdések ezekhez hasonlítanak:

Milyen lépések vezettek a döntésedig? Hogyan jutottál odáig, hogy ezt tedd?

Nem tudom, veled is előfordult-e, de én gyerekkoromban elalvás előtt gyakran játszottam honnan-hová játékot gondolatban. Elkezdtem visszafejteni, mi miről/honnan jutott eszembe, míg nem visszatértem a kiinduló gondolatomhoz. Ez a fajta gondolkodás segítheti azt, hogy amikor egy döntés (és az azt követő cselekedet) okait, előzményeit keressük, visszafelé is lássuk mi miből következett.

Hogyan hat rád ez a döntés? Milyen érzelmeket vált ki belőled? (EQ alapok ITT)

Ha többen is részesei az adott helyzetnek – pl. testvérek vitája, barátok/ellenségek összecsapása – nem elhanyagolható kérdés:

Milyen hatással volt mindez a többiekre?

Ha eljutottál idáig, – és ez az első rész nem elhagyható! – jöhet a probléma megoldásának, egy más, jobb lehetőség keresésének a fázisa.

Mit tehettél volna másként?

Hogyan tudnád ezt helyrehozni/jóvátenni?

Mire kell figyelned egy következő alkalommal, hogy jobban sikerüljön?

3. Hagyd, hogy válaszoljon a kérdésekre, nem feltétlenül neked

ProblemamegoldoHaromLepes02A legtöbbször ott akad el a folyamat, ha nem hagyod válaszolni. Felteszed  kérdést, és megválaszolod. Ám ez a verzió  kevésbé szól a problémamegoldásról, sokkal inkább elérhető vele, hogy a gyerek bezárkózik és nem kapcsolódik be a – valljuk be, eléggé egyoldalúvá vált – beszélgetésbe.

Tehát: ha már megvannak a jó kérdéseid, tedd fel őket. Ha úgy látod, hogy itt és most nem tud, nem akar rájuk válaszolni, kár erőltetni, annak megint csak bezárkózás lesz a vége. Hagyd, hogy átgondolja az elhangzottakat, ha nyitottan és érdeklődéssel fordultál felé – azaz nem leckéztető hegyibeszédet tartottál – elindul benne a folyamat. Egyezzetek meg egy későbbi időpontban, amikor visszatértek a témára, és megbeszélitek, mire jutott.

Ha válaszokat kapsz, igyekezz pozitívan reagálni rájuk, még ha nem is értesz egyet velük. Inkább kérdezz vissza – “ezzel azt akartad mondani” vagy “ezt úgy érted, hogy “… Ha nem tudsz ellenállni, hogy az orra alá dörgöld, mi miért nem jó, inkább bele se kezdj. Ezzel csak azt éred el, hogy továbbra is te leszel az, aki megoldja ezeket a helyzeteket. Jól vagy nem olyan jól.

A legnagyobb feladat, hogy végig egy oldalon álljatok. Ne kerülj át a túlpartra, ahonnan felemelt mutatóujjal tudsz helyteleníteni, “én-megmondtam” kezdetű monológokba vagy hosszú távú jóslatokba bocsátkozni, mi lesz így belőle.

Nem biztos, hogy minden esetben meg kell értened a véleményét, a gondolkodásmódját. Mi felnőttek már sokkal több logikával igyekszünk palástolni érzelmeink szerepét a döntéseinkben. Ha vannak rá szavai, hogy kifejezze az érzelmeit, el fogja tudni mondani. Ha ismered az érzelmek jelentőségét, el tudod fogadni.

A problémamegoldó gondolkodás csak részben alapul logikán.  Ami nem arra alapul, ahhoz szükség van a helyzet elemzésére és a kritikus gondolkodásra. Ezek pedig EQ készségek.

A folyamat megtanulására nem elegendő egyetlen nap vagy alkalom. A szándék megvan, már csak a gyakorlás van hátra. A gyereked pedig hálás lesz érte, hogy ezt is megtanulhatta tőled.

További hasznos tippekért csatlakozz a Heti Hasznos Tipp olvasói közé:

0