Közzétéve:

Crassus és az EQ

Crassusról nagy valószínűséggel mindenkinek a gazdagság jut eszébe. Esetleg a kétes körülmények között leégett bérházak, amelyek oltásáért a tulajdonjogot kérte cserébe.
Vagy a triumvirátus, és a katasztrofális szíriai hadjárat. Carrhae, a római hadsereg hatalmas bukása, és Crassus vége.

desert-1007157_1920

Nem először olvastam a történetet – több író többféleképp látja, hát miért ne nézzük minél több nézőpontból, hiszen ez is jót tesz a kritikus gondolkodásnak – és most jutottam el odáig, hogy összekössem Crassus dicstelen bukását és az EQ-t. Azaz annak hiányát Crassus cselekedeteiben és döntéseiben.

Utolsó hadjárata során a Parthus birodalom egyik városába, Seleuiába tartott, több mint harmincezer gyalogossal, lovasság nélkül. A célja a katonai győzelem volt, hogy végre ő is csatlakozhasson Pompeius és Caesar dicsősége mellé, és a Spartacus felkelés leverése után újabb győzelmet kapcsolhasson a nevéhez. No meg persze némi bevételt, hiszen Seleuia igen gazdag város hírében állt.

És hogy hogy jön ide az EQ?

Amikor döntéseket hozunk, jó ha nem csak szemellenzősen igyekszünk az általuk kitűzött cél – jelen esetben a vélt vagy valós gazdagság – irányába, hanem figyelünk azokra az információkra, amelyek önmagunkból, másokból és a környezetünkből származnak.

Crassust többen figyelmeztették, hogy – az őt később cserben hagyó szövetségese tanácsát követve – választott rövidebb út a pusztulásba viszi a sereget. Ő azonban nem törődött vele, csak a mielőbbi siker lebegett a szeme előtt. Annyira akarta azt a sikert! Ha hetek alatt odaérhet, miért menetelne hónapokig, kerülőúton?

A hosszabb út mellett szólt egy másik szövetséges – Armenia királyának, II. Artavasdesnek – csatlakozása, aki kikötötte, hogy csak akkor tart vele, ha a hosszabb és biztonságosabb úton halad, és Armenia területéről indít támadást a parthusok ellen.

Crassust azonban nem lehetett meggyőzni, hiába érveltek a döntése ellen. A logika nem győzedelmeskedett, ám az EQ sem, hiszen még csak meg sem jelent a döntési helyzetben. A cél felülírt mindent. A kincsek ígérete és az oly nagyon áhított katonai diadal lemosta az érveket. A logikusat és az érzelmit egyaránt.

A rövidebb út a sivatagon át vezetett, a sereg megfogyatkozva, kimerülten, erőtartalékainak végén ért a csata helyszínére. Az áruló szövetséges magára hagyta az amúgy is megtépázott sereget, amely így lovasság nélkül nézett szembe a kizárólag lovasokból álló ellenféllel. És bár a római harcmodor hosszú ideig kitartott, a teknősbéka alakzat egy idő után nem volt elegendő. A sereget felmorzsolták, Crassust és fiát kivégezték.

Vigyázzunk a “mindent lehet, csak akarni kell” téves értelmezésével! Az akarás és az átgondolás nélküli konok cselekedet nem jelent garanciát a sikerre. Crassus is egyetértene velem.

(Tanulság: minden helyzetben fontos, hogy felmérjük a lehetőségeinket. A pro és kontra érvek mellett érdemes az adott helyzet körülményeire is figyelemmel lenni, és néha meghallgatni mások javaslatait is. És végül, de semmiképpen nem utolsósorban hallgatni a belső, néha igen halk hangra, ami segít a jó úton maradni. Még ha az hosszabbnak tűnik is.)