Home · Blog · Egyéb : Hogyan oldhatók meg a nehéz helyzetek?

Ahogy tavaszodik, és egyre nagyobb területet járunk be, egyre több alkalom adódik, amikor gyakorolhatjuk az úgybeszélés valamennyi formáját és megoldását.

2013-05-08 16.52.24Néhány napja a motorozás baleset-veszélyessége kapcsán gondolkodtam egy sort a kommunikáción. Történt ugyanis, hogy a kisfiam számomra megfejthetetlen módon hatalmasat esett a motorjával. Az én álláspontom a kérdésben már régóta az, hogy kinőtte, és ideje lenne, ha véglegesen lemondana róla, de a hugi mellett, aki lelkesen motorozik, ez eléggé kivitelezhetetlennek tűnik. Szóval, van prekoncepcióm, méghozzá a nem-kellene-már-motoroznod nevezetű. Ezt néha nem árt felismerni…

Az első esés és vigasztalás után elindultunk hazafelé, de még megálltunk az utca végén, megnézni a szomszéd bácsi szebbnél-szebb tulipánjait. A kapubejárókon való legurulás meghozta a következő esést. Kész voltam a válasszal, a motornak mennie kell!

Jöttek az érvek: kinőtted; veszélyes; elég volt, hogy folyton elesel és megütöd magad; ott a bicikli, már rég azt kellene használnod… A gondolataim között itt meg is álltam. Hallgattam magam. Hogyan? Azt szeretném, hogy olyan ember legyen  a gyerekem, aki el tudja fogadni saját és mások érzéseit is. Ezzel a monológgal vajon támogatom-e ezt? Azt mutatom-e meg neki, hogy hallgasson meg másokat, és fogadja el az érzéseket? Bődületesen nagy nem volt a válasz.

Ekkor jött az elmélkedés következő része: hogyan lehet ezt az érzékeny helyzetet jól kezelni? Hiszen szinte teljesen ellentétes a viszonyulásunk a helyzethez, és nagy valószínűséggel a következő lépést is másként lépnénk meg.

Hát akkor most mi legyen?

Bevallom például, hogy nagyon megijedtem, amikor kétszer is elesett, egymás után, és azon gondolkodom, hogy lehetne ezt elkerülni.

(Ez a legutóbb remekül bevált, amikor kölcsönösen megijesztettük egymást, szándékaink ellenére. Elmondtam neki, hogy nagyon megijedtem, és ezen meg ő ijedt meg. “Emlékszel anya, amikor a múltkor megijedtél…?”)

Információt adok neki arról, mi minden történt már vele a motoron, és figyelmébe ajánlok két választási lehetőséget – a bicajt és a rollert. Lényeges, hogy olyan lehetőségeket ajánljunk, amelyek számunkra megfelelőek. Ne legyen a választást követően – mi lenne, ha inkább mégis a másikat választanád?

Élményekre emlékeztetem, amelyek bicajos kirándulásainkhoz köthetők.

Kérhetek tőle is javaslatokat. Lehet, hogy olyan ötlettel jön elő, ami nekem eszembe sem jutna, és meg tudok barátkozni a gondolattal, hogy kipróbáljuk. Mindenki nyer, senki nem kényszerít senkire olyat, amit nem szeretne.

Másik példa arra, hogyan lehet hibáztatás nélkül, én-közlésekkel értésére adni, hogy valami nagyon nem tetszik. Ezt a történetet nemrégiben több előadáson is elmeséltem, így aki már ott is hallotta, most kicsit ismétel.

Hazafelé tartottunk egy orvosi vizsgálatról (autóval), és Szentendre felől a Megyeri híd irányába szerettünk volna tovább közlekedni, de a körforgalomnál a munka utáni dugó miatt csak lépésben haladtunk. Apa a másik autóban előttünk, én a két gyerekkel követtem. Az én kisfiam, mikor épp álltunk, egyszer csak megszólal, hogy “anya nézd, milyen autó jön mögöttünk!” Hitetlenkedve néztem hátra, mondván, ha menetirány felé ül, hogyan láthatja a mögöttünk levő autót??? Hát úgy, hogy kicsatolta a biztonsági övét, és lelkesen mosolyogva feltérdelt az ülésre és tekintgetett kifelé. Nagyon sok szóval tudnám leírni, mi minden jutott eszembe akkor. A döbbenettől, a rémületen át a tehetetlenségig hosszú sorokat tudnék megtölteni vele, de itt és most nem ez a történet veleje.

Kissé felemelt hangon közöltem, hogy akkor most gyorsan üljön vissza a helyére, és kapcsoljuk vissza az övet, mert nagyon veszélyes amit csinált, és én most rettentően meg vagyok ijedve. Közben csak képzeld el a jelenetet, amikor bal kézzel kezelem a kormányt és a váltót, jobb kézzel pedig kifeszítve tartom a biztonsági övet, hogy a manóm be tudja magát kapcsolni. Küzdöttünk egyet közösen, de nem jártunk sikerrel. Megállni, becsatolni esélyem nem volt akkora forgalomban, a két sávból egybe váltva, folyamatos autóbesorolásokkal. Mi maradt? A körforgalom után azonnal megálltunk az első lehetséges helyen. Elmondtam, hogy nagyon veszélyes dolog kikapcsolni az övet, amikor úton vagyunk, mert az véd meg attól, hogy egy hirtelen fékezésnél (az ütközést már nem is említettem, szerettem volna, ha azért alszik is este) kirepüljön az ülésből. Becsatoltam, és arra kértem őket, hogy egy darabig most ne szóljanak hozzám, mert nagyon dühös és zaklatott vagyok, le kell nyugodnom.

A nagyobbik gyerekem komolyan vette a kérésemet, és könnyes szemmel hallgatott. A kicsi beindította a miért kérdéseket, ami segített más szemszögből látnom a dolgokat. (Anya, miért vagy dühös? Anya, még dühös vagy?) Megbeszéltük, hogy most már megnyugodtam, és megköszöntem, hogy figyelembe vették a kérésemet.

Tanulság? Nem mondtam a kisfiamra semmilyen negatívumot – nem volt hányszor mondtam, hogy lehetsz ilyen értetlen, soha többet nem viszlek magammal sehová – mindazok, amelyeket az indulat mondat velünk, remélve, hogy ezzel visszatartjuk. Helyette információt adtam a cselekedetéről, és arról, hogy én hogy érzem magam az adott helyzetben. (Így már azt is tudja, hogy ő is kérhet időt, ha zaklatottnak érzi magát.)

Eredmény: a múlt héten néhány napot a nagyszüleimnél töltöttünk. Mikor elindultunk hazafelé, épphogy kigurultunk a zsákutcából, a kisfiam felkiáltott: Anya, nem vagyok bekapcsolva!  Én megköszöntem, hogy ilyen gyorsan szólt, és segített nekem, miközben becsatoltam. Erre ő: nagyon megsérülhetek, ha nem vagyok bekapcsolva!

Az információ átment. :)

Szép napokat kívánva, üdvözlettel:

Skita Erika

kommunikációs hídépítő

Értsünk szót - Skita Erika

  1. 2013-05-19

    Hú, a biztonsági öves történet ismerős!

    Nem mondom, hogy a legjobban oldom meg minden esetben a hasonló szitukat, de most átszoktam a mesével terelésre. A gyerek figyelme a mese ill. a mesehősön van. Az ő tettei egyenlőre nagyobbak, mint az én szavaim! :)

One Trackback

  1. […] is, ha ez nincs így kimondva, hogy “én most időt kérek”. Ha emlékszel, már a biztonsági öves történetnél is kértem időt. A kisfiam reakciója a következő alkalommal ékesen bizonyítja, hogy a […]

Write a comment:

*

Your email address will not be published.

Copyright © Értsünk szót 2014