Amikor a büntetés elkerülésének lehetőségei jönnek szóba – tréningen és azon kívül is – a többi lehetőség között mindig felmerül ez is. Mármint, hogy cselekedjünk.

Na jó, eddig érthető is, de hogyan? Ezt szeretném ma kicsit körbejárni…

moms loveA cselekvés, mint olyan szerintem nem csak a büntetés elkerülésére alkalmas. Egyértelműsíti, hogy komolyan gondoltad, amit mondtál. Nem ismétled százszor, egyre türelmetlenebbül és próbálod rávenni, egyre csökkenő lelkesedéssel – hanem cselekszel.

Mire gondolok?

Azt, hogy ne csak beszélj, hanem cselekedj is, mondani könnyebb, mint megtenni. Megszoktuk, hogy többször is kérünk – szépen, aztán kevésbé szépen – aztán esetleg bevetünk valami számolósdit, fenyegetősdit, utasítósdit. Esetleg még elhagyja a szánkat a “miért csinálod ezt velem” is. Segít? Nemigen. Változtatni azonban nem úgy tudunk, hogy azt mondjuk, na, holnaptól aztán ilyet biztosan nem… hanem úgy lehet, ha a régi rögzült viselkedést helyettesítjük egy újjal. Erre lehet jó a cselekvés.

Nem kell százszor elmondanod, amit szeretnél. Tedd egyértelművé, mire gondolsz, ha szükséges, ismételjétek át a szabályokat. Ha innen megy a dolog a maga útján, jó. Ha nem: cselekedj. Mutasd meg, hogy nem üres fenyegetőzés volt, amivel éltél, hanem komolyan is gondoltad. És itt NEM a büntetésre kell asszociálni. Nem fenyegetünk valamivel, és utána beváltjuk a fenyegetést.

Ha számolatlanszor elmondtad, hogy akkor játszhatnak együtt, ha nem verekszenek, mégis újra egymásnak feszülnek, érdemes különválasztani őket, és elmondani, hogy amint lenyugodtak, és tudnak egymással verekedés nélkül játszani, újra megpróbálhatják.

Az én kedvencem a kisfiam kukásautójához kapcsolódik. Régebben gyakran előfordult, hogy a kukásautóval szaladgálás veszélyes helyzetekbe torkollott. Elmondtuk neki, hogy a kukásautó is tönkremegy, és ő is megütheti magát, ha így játszik tovább. Kértük, hogy válasszon, tud úgy játszani, hogy sem az autót, sem senki és semmi más egyebet nem tör össze, vagy megválik a kukásautójától egy időre. Amikor továbbra is nekirohant a járókának a kukásautóval, csendben elvettem tőle, és feltettem a polcra. Nem tartottam hosszú monológot arról, hogy ezt ő most mennyire megérdemli. Nem volt utána nagy jelenet. Kis hüppögés, én pedig leültem hozzá, és megöleltem.  A kérdésre pedig pontosan tudta a választ, mi okból került fel a kukásautó. Amikor úgy érezte, hogy tud vele veszély nélkül játszani, ismét megpróbálta. Sikerrel.

A másik véglet, amikor mindent megkérdezünk: Jössz fogat mosni? Szeretnél most fürödni? Mehetünk aludni?

Sokat segíthet, ha nem kérdezünk, és nem is utasítunk, hanem kijelentő módban fogalmazunk meg egy semleges kijelentést: pl. mielőtt elindulunk a játszótérre, rendet kell tennünk a szobában.

Az én kedvencem, amit a kislányom már rendkívül jól alkalmaz: “alvásidő van”. Nem kezdek bele, hogy… egyszerűen közlöm, hogy ez a helyzet. Hamar vevők lettek rá.

Még egy fontos pont: nem árt, ha valóban egymásra figyelünk, amikor el szeretnénk érni valamit. Ne a konyhából kiabáljunk a nappaliba, hogy tegyenek rendet, hanem menjünk oda, teremtsünk szemkontaktust, és egyértelműen mondjuk el, mit szeretnénk.

Amikor arra gondolsz, hogy beszéd vagy más lehetőségek helyett cselekedj, jó, ha szem előtt tartod, hogy mit tanítasz ezzel a gyerekeidnek:

– tiszteletet – mert a cselekvés alkalmazásával kimarad a kiabálás, a vádolás, a támadás, a hegyibeszéd.

– következetességet – mert elmondtad, hogy mi történik; és mi következik, ha másik utat választ, és be is tartottad.

– az érzelmek elfogadását – ami nem jár a cselekedet jóváhagyásával.

– a jóvátétel lehetőségét  – hiszen van módja a következő alkalommal másként dönteni.

Néha érdemes kevesebbet beszélni, és csendben cselekedni. A gyerekeknek és a szülőknek is érdekes tapasztalatokat hozhat.

Elgondolkodtató, szép napokat kívánva, üdvözlettel:

dr. Skita Erika

kommunikációs hídépítő

Értsünk szót - Skita Erika

One Trackback

  1. […] összefüggően a büntetésről már sokat írtunk (csak egy példa egy korábbi írásban: Cselekedj). Arról már kevesebb szó esett eddig, hogy azért büntetünk mi szülők, mert ezt tanultuk, […]

Írd meg a véleményed

*

Az e-mail címed nem tesszük közzé.